Egy ékszer, amely körülölel
A gyűrű múltja
Már a Kr. e. 3. évezredbÅ‘l is vannak leletek, melyek bizonyÃtják, hogy az Indus-völgyi civilizáció területén élÅ‘k is nagyon szerették a gyűrűket, karpereceket, láncokat. De nem voltak ezzel egyedül. Egyiptomban és Mezopotámiában is találtak ujjgyűrűket, sÅ‘t, a hettita civilizációban már pecsétgyűrűket is készÃtettek. Az egyiptomi gyűrűket gyakran dÃszÃtették szkarabeusz bogárral, de a gyűrű fejét laposra ütögetve számtalan hieroglifát véstek bele.Azonban a gyűrű nem csak dÃszként szolgált. Jóval nagyobb jelentÅ‘séggel bÃrt. Egyiptomban a hatalmat is képviselte, és szimbólum volt. Egyrészt a kör alakú nappályát, másrészt az örökké megújuló évszakokat, az idÅ‘t, és a kezdet és vég nélküli örökkévalóságot, a végtelent is jelképezte.
Görögországban még ennél is többet jelentett, hiszen csakis a szabad emberek viselhettek gyűrűt. A tehetÅ‘sebbeké aranyból, ezüstbÅ‘l vagy bronzból készült, mÃg sokan viselték elefántcsontból vagy borostyánkÅ‘bÅ‘l. A haldoklók átadták gyűrűiket az örököseiknek, mint ahogyan Nagy Sándor is átadta gyűrűjét a halálakor Perdikkasznak, ezzel jelezve, hogy Å‘t nevezte ki utódjául.
A rómaiak vasból készült gyűrűket viseltek, és csak a szenátoroknak és a velük egyenrangú tisztviselÅ‘knek volt aranygyűrűje. KésÅ‘bb a gyűrű az emberek összetartozását kezdte el szimbolizálni. A rómaiak vasból vagy bronzból készült gyűrűt küldtek szerelmüknek, amely azt jelképezte, hogy magukhoz kÃvánják fűzni Å‘t. A hölgy a szimbólum elismeréséül egész életén át viselte azt bal kezének negyedik ujján.
A pecsétgyűrű a levéltitok megsértése ellen is védelmet biztosÃtott. Ezt használták ugyanis az okmányok, végrendeletek hitelesÃtésére, és viaszpecséttel zárták le a leveleket is.
A gyűrű a házasság és hűség jelképévé vált, melyet a keresztény népek is tovább vittek. Az 5. században az egyházi gyűrű a püspöki hivatal jelvénye lett, amely az egyházzal való frigyet jelképezte, Ãgy minden bÃboros kapott egy gyűrűt a kineveztetésekor a pápától.
A középkorban azután már megjelentek a divatként viselt gyűrűk is. Ekkor már több gyűrűt is viseltek egyszerre. A gyűrűk ekkor többnyire rézalapú ötvözetekbÅ‘l, ezüstbÅ‘l vagy aranyból készültek. Az, hogy a gyűrűket drágakövek dÃszÃtsék, 1150 után vált általánossá. Úgy vélték, ezek a kövek képesek megóvni viselÅ‘jüket.
A barokk kortól kezdve már nagyon is számÃtott, hogy milyen értéke van a gyűrűt dÃszÃtÅ‘ kÅ‘nek. Ekkor jelent meg a gyémánt, mint a gyűrű dÃsze, melynek csiszolásával emelték a gyűrű fényét. Az I. világháború utáni szegény idÅ‘kben jelentek meg az ezüst gyűrűk.
