Blog
Gyémántgyűrű BLOG

Az arany bűvöletében

Az arany mindig különleges szerepet töltött be. Ki hinné, de már az ókorban is bányászták. A régészek Mezopotámiában már 6000 éves, aranyból készült tárgyakat is találtak. Sőt, a régi egyiptomiak, az inkák és a maják a Napisten jelképének választották.


Az arany bűvöletében

Eldorádó

És mivel szoros viszonyban van a gazdagsággal és a hatalommal, természetesen sokan haltak meg érte és miatta. Gondoljunk csak Eldorádóra.

A dél-európai hódítók kezdték el terjeszteni, hogy létezik egy város, ahol minden aranyból van. A szóbeszéd szerint ide menekültek az inkák, akik fényűző aranypalotákban éltek. A hódítók semmit és senkit nem kímélve keresték az aranyvárost, szerte Amerikában. Azonban, bár a mai napig sokakat foglalkoztat, ez idáig még nem lelték meg.

Aranyat ér

Az első aranypénzt az egyiptomiak verték az időszámításunk előtti XVII. században. Azonban a görögök voltak azok, akik a nehézkes cserekereskedelem helyett tömegesen használták fizetőeszközként, az i.e. VII. században.

Az arany és az ezüst ritkasága tette igazán értékessé és különlegessé ezt a két nemesfémet az emberek szemében. Ezt bizonyítja, hogy már a korai társadalmakban is készítettek belőlük ékszereket és kultikus tárgyakat.

Később, amikor az aranypénzt más fémből és papírból készült pénzekkel helyettesítették, a bankok fedezetként aranyat halmoztak fel a páncéltermeikben. Szintén az aranykészlete alapján ítélték meg akkoriban egy adott ország gazdaságát is.

De miért nem a gyémánt?

A válasz nagyon egyszerű. Egy gyémánt soha nem egységes minőségű és nem is lehet könnyen felosztani. Így bár nagyon is értékes, soha nem tudta átvenni az arany szerepét.

A nemesfémek egységesek, azaz anyagukban egyneműek. Tetszés szerint alakíthatók, feloszthatók, majd összeolvaszthatóak ismét egy egésszé.

Az aranygyűrű megjelenése

Már az ókorban is azt gondolták, hogy egy gyűrű mindig személyes jelentéssel bír. Jelképezte viselője anyagi helyzetét, társadalmi státuszát és az igaz szerelmet is.

Az ókori Egyiptomban már 5000 évvel ezelőtt cseréltek gyűrűt a szerelmespárok. Ezek a gyűrűk a hűséget szimbolizálták, és nádból, illetve bőrből készültek. Az önmagába visszatérő kör azóta is az örök erő, az élet és a soha el nem múló szerelem szimbóluma.

Rómában már az első század végén gyémánttal díszített karikagyűrűt viseltek a menyasszonyok, azonban ezek a gyémántok még csiszolatlanok voltak, hiszen nem létezett megfelelő eszköz a megmunkálásukhoz.

A középkori Európában a menyasszony apja azzal fejezte ki, hogy komolyan szándékában áll férjhez adni lányát, hogy a vőlegény apjának gyémántgyűrűt küldött. Állítólag ebből a szokásból ered az eljegyzési gyűrű hagyománya.

A XVIII. században jelentek meg az első arany foglalatú, gyémánttal díszített karikagyűrűk.

Miért lett gyűrűsujjunk?

Korábban bármelyik ujjon lehetett viselni gyűrűt, még a hüvelykujjon is. Az eljegyzési gyűrűt is bármelyik ujjon hordhatták.

Az, hogy miért vált a negyedik ujjunk gyűrűsujjá, az egyiptomiaknak köszönhető. Úgy tartották ugyanis, hogy ebben az ujjban van egy olyan véna, amelyik közvetlen összeköttetésben van a szívünkkel.

Bár ez azóta sem vált orvosilag bizonyíthatóvá, a hagyományok miatt azóta is ez számít gyűrűsujjnak. Nálunk az eljegyzési gyűrűt a bal kézen, míg a jeggyűrűt a jobb kézen szokás viselni, de ezek a szabályok nincsenek kőbe vésve.

A legfontosabb úgyis az, hogy az életünket az igaz szerelmünkkel élhessük le és hogy a szerelmünket, hűségünket és összetartozásunkat jelképező gyűrűink soha ne kerüljenek le ujjainkról.


< vissza a blogba

Időpont-egyeztetés