Az ékszerek divattörténete 4

A XVII. században az előkelő hölgyektől már elvárták, hogy olyan ékszert viseljenek, ami tökéletesen illik a ruhájukhoz. Ekkoriban jött divatba a gazdagon hímzett és díszített nyakkötő, ami sokszor egyben volt a ruhával. A drágaköves ékszereket az esti partikra tartogatták. Az 1630-as évekre a gyöngyök szinte a jólétet szimbolizálták, és nagyon sokat használtak belőlük (akár a ruhák díszítésére is). A gyöngyök iránti növekvő keresletet a Paris Jaquin által készített hamis gyöngy csillapította. Az üvegből és halszálka törmelékéből készített hamis gyöngy Paris-nak a következő 200 évre elegendő megrendelés hozott.


A XVIII. században Georges Strass nevéhez fűződik annak a drágakőutánzatnak a kifejlesztése, amely sokáig megőrzi újszerű ragyogását. És míg az utánzatok sok mindent kibírtak, sok drágakő nem élte túl, mikor újra fel akarták használni, és a korábbinál divatosabb ékszerhez szerették volna beilleszteni. Az utánzatok egyébként olyan népszerűek voltak, hogy királyi udvarokban is szívesen viseltek ilyen ékszereket.

Az ipari forradalom az ékszerkészítést is forradalmasította. Angliában nagyüzem szerűen gyártották az utánzatokból készült láncokat, gyűrűket, karkötőket, kitűzőket, csatokat. Nagyon divatos volt például a díszített cipőcsat, ami drágakőutánzatból, acélból vagy akár ónból is készülhetett. Szintén ebből az időből származó brit hóbort szerint a ruhákhoz használt gombokat is gondosan megmunkált drágakőutánzatból készítették. De nemcsak az utánzatok népszerűsége nőtt. Míg azokat mindennapi viseletükhöz használták, a féldrágaköveket, mint például a csiszolatlan gránitból készült ékszert jelentősebb eseményekre tartogatták.

A XIX. század elején Napóleon hozta divatba a cameót. Ezek a kis méretű drágakőreliefek díszítették ugyanis koronáját. Ekkortól kezdve medálokhoz, brossokhoz, karkötőkhöz, de még fülbevalókhoz és gyűrűkhöz is felhasználták ezeket. Kagylóból vagy üvegből készítették, néha keményebb kőből faragták. A háttér jellemzően sötétebb színű, a minta általában fehérrel készült. A cameókon leggyakrabban a görög vagy a római mitológiából vett témákat örökítettek meg. Emellett uralkodók portréit, vagy híres családi dinasztiák tagjait ábrázolták. A görögök már Krisztus előtt a VI. században is készítettek ilyen ékszereket, és az ősi Rómában is nagyon népszerűek voltak. A korai reneszánsz idején is elővették, majd később a XVIII., XIX. században jött ismét divatba Napóleon által. Angliában III. György király és unokája, Viktória királynő volt a fő támogatója a camo irányzatnak. Olyannyira, hogy ezeket a XIX. század második felében tömegesen készítették.
Szintén Viktória királynő nevéhez fűződik a gyászékszerek divatba jövetele. Ezekhez mindenféle olyan alapanyagot felhasználtak, ami fekete volt.

A XIX. században Amerika is bekerült a jelentős ékszergyártó cégek piacára. Máig is meghatározó nagy mamutvállalatok kezdték meg ebben az időszakban működésüket. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: Tiffany, Bulgari, Cartier, Swarovski.



Hívjon!