A jegygyűrű története
Az itt élÅ‘ embereknek a NÃlus volt minden szerencse és boldogság kulcsa, Ãgy az itt készült jegygyűrű mintázata is ezzel kapcsolatos volt. A bal kéz gyűrűsujján hordták, mert azt tartották, hogy annak az ujjnak a vénája közvetlenül a szÃvhez vezet. Innen jutott el Rómába is a jegygyűrű viselésének szokása, Nagy Sándor egyiptomi hódÃtásai révén (i.e. 332-ben).
A jegygyűrűk eleinte kenderbÅ‘l készült, de évente meg kellett újÃtani, mert elkopott. KésÅ‘bb tartósabb anyagra cserélték, Ãgy bort, csontot és elefántcsontot használtak a jegygyűrű készÃtéséhez.
A rómaiak eleinte tartós vasból készÃtették a gyűrűket - amik itt kevésbé romantikus jelentéssel bÃrtak. Akkoriban nem a szerelemre utaltak, hanem a birtoklásra, tulajdonra. Egy jogi egyezmény jelképe volt, melyben a férj tulajdonosává vált feleségének. A harmadik században váltotta fel a rozsdásodásra is hajlamos anyagot az arany és az ezüst. A jegygyűrű akkor már esztétikai jelentÅ‘séggel bÃrt.
A korai példák ellenére, a jegygyűrű viselete a középkorban vált igazán elterjedté széles körben a világon. Sokáig a legtöbb országban csak a menyasszony/feleség viselt gyűrűt. A keresztény egyházi szertartás rituáléjába a XIII. században foglalták bele, jellemzően ekkortól hordja a házaspár mindkét tagja.
Jegygyűrű - Felhasznált anyagok
Leggyakrabban speciális aranyötvözetet használnak, amit rézzel és ezüsttel erÅ‘sÃtenek meg. Egyre elterjedtebb, hogy platinából, és fehéraranyból is készÃtenek karikagyűrűt. A titán használata is gyakori, mert tartós és megfizethetÅ‘. A nikkel-ezüst azok körében népszerű, akiknek legfontosabb szempont az alacsony ár. A rozsdamentes acél alkalmazása is terjedÅ‘ben van, miután ugyanolyan tartós, mint a titán, és a platina. Ezzel együtt az acélötvözetek nem terjedtek el, mert szükség esetén nehezebb levágni az ember ujjáról, mint a drága fémekbÅ‘l készült jegygyűrű esetében. Az ezüst, a réz, a bronz és más olcsóbb fémek nem igazán valók jegygyűrűnek, mert hamar elhasználódnak. A fa, kÅ‘, és organikus anyagok használata is divat, de ezek inkább dekoratÃvak, mint időállók. ékszer helyett, a reneszánszát élÅ‘ tetoválás alkalmazása is ismert.
A történelmi távlatokból hozott korábbi példák (bÅ‘r, csont, vas stb. használata) mellett egyedi, hogy a korai kelták hajból készÃtettek jegygyűrűt. A vÅ‘legény és a menyasszony hajából közösen fontak gyűrűt, amit a feleség viselt, elkötelezettsége jelképéül.
