A jegygyűrű története

A karikagyűrű eredete a Nílus mentén létesült egyiptomi civilizációig nyúlik vissza. Krisztus előtt 3000-ben egy egyiptomi fáraó adott kedvesének karikát formázó gyűrűt szerelme jelképéül. Az egyiptomi hieroglifákban a kör az örökkévalóság szimbóluma, mert nincs vége, sem eleje.


Az itt élő embereknek a Nílus volt minden szerencse és boldogság kulcsa, így az itt készült jegygyűrű mintázata is ezzel kapcsolatos volt. A bal kéz gyűrűsujján hordták, mert azt tartották, hogy annak az ujjnak a vénája közvetlenül a szívhez vezet. Innen jutott el Rómába is a jegygyűrű viselésének szokása, Nagy Sándor egyiptomi hódításai révén (i.e. 332-ben).

A jegygyűrűk eleinte kenderből készült, de évente meg kellett újítani, mert elkopott. Később tartósabb anyagra cserélték, így bort, csontot és elefántcsontot használtak a jegygyűrű készítéséhez.

A rómaiak eleinte tartós vasból készítették a gyűrűket - amik itt kevésbé romantikus jelentéssel bírtak. Akkoriban nem a szerelemre utaltak, hanem a birtoklásra, tulajdonra. Egy jogi egyezmény jelképe volt, melyben a férj tulajdonosává vált feleségének. A harmadik században váltotta fel a rozsdásodásra is hajlamos anyagot az arany és az ezüst. A jegygyűrű akkor már esztétikai jelentőséggel bírt.

A korai példák ellenére, a jegygyűrű viselete a középkorban vált igazán elterjedté széles körben a világon. Sokáig a legtöbb országban csak a menyasszony/feleség viselt gyűrűt. A keresztény egyházi szertartás rituáléjába a XIII. században foglalták bele, jellemzően ekkortól hordja a házaspár mindkét tagja.


Jegygyűrű - Felhasznált anyagok

A legtöbb házassági ceremónián bármilyen anyagból készült jegygyűrű szerepelhet, a lényeg, hogy a házasulandók szerelmi esküjét szimbolizálja.

Leggyakrabban speciális aranyötvözetet használnak, amit rézzel és ezüsttel erősítenek meg. Egyre elterjedtebb, hogy platinából, és fehéraranyból is készítenek karikagyűrűt. A titán használata is gyakori, mert tartós és megfizethető. A nikkel-ezüst azok körében népszerű, akiknek legfontosabb szempont az alacsony ár. A rozsdamentes acél alkalmazása is terjedőben van, miután ugyanolyan tartós, mint a titán, és a platina. Ezzel együtt az acélötvözetek nem terjedtek el, mert szükség esetén nehezebb levágni az ember ujjáról, mint a drága fémekből készült jegygyűrű esetében. Az ezüst, a réz, a bronz és más olcsóbb fémek nem igazán valók jegygyűrűnek, mert hamar elhasználódnak. A fa, kő, és organikus anyagok használata is divat, de ezek inkább dekoratívak, mint időállók. ékszer helyett, a reneszánszát élő tetoválás alkalmazása is ismert.

A történelmi távlatokból hozott korábbi példák (bőr, csont, vas stb. használata) mellett egyedi, hogy a korai kelták hajból készítettek jegygyűrűt. A vőlegény és a menyasszony hajából közösen fontak gyűrűt, amit a feleség viselt, elkötelezettsége jelképéül.



Hívjon!