Az ékszerek divattörténete

XX. század

A századfordulóra Európában beköszöntött a szecesszió korszaka. Az országonként eltérő hatású képző- és iparművészeti irányzat az ékszerek terén is több, különböző változást hozott. A fókusz a nőiesebb formákra terelődött, a színek nagyobb jelentőséget kaptak, és olyan formákat használtak, mint például az orchidea, írisz, árvácska, szőlő, kígyó, hattyú és a páva. A szitakötő használta az ékszereknél a korszak egyik legjellemzőbb motívuma.
Majd hamarosan elérkezünk az első világháborúhoz, amely után sokkal mértéktartóbb, visszafogottabb stílus következett.

A két világháború közötti időszakot a divatékszerek (vagy más néven utánzatok, bizsuk) uralták. Két olasz divatdiktátor, Coco Chanel és Elsa Schiaparelli munkái voltak a legmeghatározóbbak. Utóbbi neve talán azért kevésbé ismerős, mert a második világháború utáni új trendekkel nem tudott azonosulni, és bezárta üzletét. Mindkét divattervező ösztönözte a divatékszerek és az eredeti, drága darabok együttes viselését. Emellett ők maguk is előszeretettel pompáztak látványos bizsukban. Az 1930as évek vége felé az amerikai Napier cég készítette a legtöbb divatékszert. A ma is működő cég jelenleg is gyárt korabeli designnal készült darabokat. A húszas és harmincas években egyiptomi motívumokkal készítettek nyakláncokat, karkötőket, gyűrűket vagy éppen fülbevalókat. A legjellemzőbb ilyen motívum a kobra volt. A két világháború alatt az ékszerek helyett az emlékérmek és medálok készítésére fektették a hangsúlyt – amire abban az időben nagyobb kereslet mutatkozott. Később, az 1950-es években aztán jöttek a Napier gyártotta legyezőékszerek.

Az 1940-es, ’50es években az amerikai kultúra nagyon meghatározó volt Európában. A hollywoodi filmek, és filmsztárok megjelenése, öltözködése, viselkedése nagy befolyással volt főleg a nyugat-európai országokban élőkre. Az emberek úgy akartak kinézni, mint a filmvászonról ismert ideálok.
A második világháború alatt az európai ékszergyártás szinte teljesen leállt, a hadiipar fémszükséglete miatt. A nemesfémek és a drágakövek egyszerűen elérhetetlenek voltak, így az Amerikában virágzását élő jó minőségű divatékszerek Európát is meghódították. Az 1980as években az amerikai tévésorozatok hősnői diktálták a divatot – és az ékszerdivatot is. A Magyarországon is jól ismert Dallas 1978-tól, a nálunk kevésbé ismert Dinasztia című sorozat pedig 1981-től kezdődően sok éven át körülbelül 250 millió tévénézőnek mutatta az irányt az ékszerviselési trendek között. Ami a férfi szereplőket illeti, a drága órák mellett leginkább mandzsettagombokat, és gyűrűket lehetett látni rajtuk. Utóbbiból legjellemzőbb a pecsétgyűrű volt. A nők leginkább drágaköves, szolidan elegáns ékszereket viseltek. Néha látható volt lazább alkalmakkor nagyobb, színesebb divatékszer is rajtuk. Gyűrűiket tekintve mindig csak keveset viseltek. Karikagyűrűt és eljegyzési gyűrűt. Utóbbinál természetesen a kő volt a lényeg: minél nagyobb, drágább és csillogóbb.

Az ékszerek növekvő népszerűségével, és egyre szélesebb választékával együtt a jegygyűrű viselésének szokása is rohamosan terjed ebben a században. Míg sok országban korábban csak a nők viseltek karikagyűrűt, a XX. századra már általánossá vált, hogy a férfiak és nők is hordják házasságkötésük jelképéül. A század elején indított marketingkampánynak köszönhetően az eljegyzési gyűrű vásárlásának szokása is elterjedt. Amerikában általános szokássá vált, és Európában is sokan követik.

< Gyémántgyűrű főoldal