Blog
Gyémántgyűrű BLOG
Az ékszerek divattörténete

Ókor, őskor

Már időszámításunk előtt 3000-ben is viseltek az emberek ékszereket az ősi Egyiptomban – erről tanúskodnak a fáraók sírjaiban feltárt leletek. Ékszerkészítéshez leginkább aranyat használtak, mert ritka volt, sokáig szép maradt, és viszonylag könnyen megmunkálható volt. A fáraók földjén pazar karkötőket, nyakláncokat, medálokat, gyűrűket, fülbevalókat, diadémokat, fejdíszeket és melldíszeket készítettek. Talán a legjobban a temetkezési maszkok jellemzik ezt az időszakot, de számos gyűrű is előkerült az ásatások során. A többi korabeli ékszerhez hasonlóan a karikagyűrűk is általában nagy méretűek voltak, és leginkább hieroglifákkal díszítették. A jegygyűrű eredetét is egészen idáig visszavezetik a szakemberek. Állítólag az első karikagyűrűt egy fáraó adta szerelmének. Az is alátámasztja ezt az elméletet, hogy az egyiptomi hieroglifákban a kör az örökkévalóságot jelenti, mert sem eleje, sem vége nincs.

A görögök Krisztus előtt 1400-ban már aranyból és egyéb drágakövekből készítettek ékszereket. Ezeken – köztük a gyűrűkön is – a természetes motívumokat kedvelték: például gyöngy, kagyló, virágok vagy bogarak díszítették azokat. Időszámításunk előtt 300-ban már többszínű ékszereket készítettek, és smaragdot, gránitot, ametisztet és gyöngyöt is használtak. Emellett színes köveket és üveget is előszeretettel alkalmaztak. A görögöknél még ma is használt motívum, az „evil eye” díszített sok ékszert, és számos gyűrű esetében is megjelenik a szem jelkép, ami megvéd a gonosztól.

A rómaiak szintén arany ékszereket viseltek. Nyakláncok, karkötők, fülbevalók és gyűrűk mellett nagy melltűk, és díszes csatok jellemezték a korszakot. Szintén római specialitás a belül üreges nagy medál, amiben parfümöt tartottak. 2000 évvel ezelőtt Sri Lankáról hozott zafírt, zavaros smaragdot, gránitot és borostyánkövet is használtak ékszerkészítéshez. A gyűrűk között a dokumentumok hitelesítésére használt pecsétgyűrű volt a legjellemzőbb, amit nők és férfiak egyaránt hordtak. Az érmeverést is olyan szinten művelték, hogy az elkészült darabok beillettek az ékszerek sorába. Ehhez 18 és 24 karátos aranyat használtak.

Rómában is használatos volt a karikagyűrű, itt eleinte vasból készítették. Nem annyira a szerelmet szimbolizálták, mint inkább a birtoklást, tulajdonjogot fejezték ki. Akár arra utalt, hogy a férj tulajdona volt a feleség, akár arra, hogy egy rabszolga a gazdájáé.

Ebben az időszakban a karikagyűrű többféle anyagból készült. A fából, bőrből vagy kenderből előállított jegygyűrű esetében akár évente újra kellett készíteni, megújítani. A vas és a csont időtállóbb volt, de ezt is „hamar” felváltotta a praktikusabb arany karikagyűrű. Érdekes példa, hogy hajból is készült jegygyűrű, és bár érzelmi vonatkozása miatt pótolhatatlan anyagról van szó, nem túl praktikus és tartós.
< Gyémántgyűrű főoldal



<< vissza blogba

Időpont-egyeztetés